Szeretjük a krémleveseket, de igazán akkor kezdtem el többször főzni, amikor Peti bölcsis lett és a környezet hatására kipiszkálta a levesből a zöldségeket. A lelkem nehezen viselte, hogy az addig kétpofira levestömő csibészem laza fintorral elutasítja az első fogást. Így cselhez folyamodtam... a szokásos módon megfőzött zöldséglevest leturmixoltam, és egy kis reszelt sajttal és/vagy levesgyönggyel kínáltam. A csel bevált... a srácom imádja a krémleveseket.
A zöldségkrémlevesben nincs semmi különös... az apró kockára vágott répát, petrezselymet, zellert, karalábét felteszem kevés olajra, dinsztelem, majd felengedem 1-1,5 l vízzel (ez természetesen a zöldség mennyiségétől függ), fűszerezem. Teszek a levesbe még vöröshagymát, pár gerezd fokhagymát, zöld paprikát és egy kisebb fej paradicsomot. Amikor megfőtt, és kellően ízletes, ahogy van, mindennel együtt turmixolom le.
Egy alkalommal a Kiskegyed Konyhája egyik számában is olvastam egy hasonló receptet. Készítője ezután visszatette a tűzre a levest és megbolondította 1 dl tejszín és 1 ek liszt keverékével. Nagyon finom így is, de bevallom őszintén: szerintem nagy különbség nincs... egy árnyalattal talán selymesebb lesz a tejszíntől, de a sűrűsége liszt nélkül is megfelelő. Így, ha van itthon főzőtejszínem, zuttyintok bele egy kicsit, ha nincs, hát úgyis jó.
A rántott gomba ötlete akkor villant be, amikor a házunk alatti kisboltba leszaladtam reggeliért. Nagyon szép ott a zöldáru - nem tudtam ellenállni... a gombák kiabáltak, hogy vigyem haza őket. Nem is bántam meg. Enyémférj is örült neki, mert nagyon szereti könnyű kis tartárral, amely persze nem maradt ki ma sem.
Jó étvágyat!
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése