10 éves voltam, amikor a nővérem először megkóstoltatta velem a pizzát. Siófokon nyaraltunk, Anyáék ilyenkor bőkezűek voltak, zsebpénzből nem volt hiány... s mi a nagy részét kajára költöttük - pedig teljes ellátásunk volt :))) Én a kóstolás után is "hamburger-párti" maradtam, nálunk otthon nem volt a városban. Évekkel később, amikor már "nem volt nagy szám" egyik sem, és főiskolás lettem, az egyik barátnőmmel elmentünk egy pizzériába... isteni finom volt - akkor megszerettem. (Ez a hely ma is ez az egyik kedvencem, ha netán...)
Már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy itthon is süssek, ma megért bennem az elhatározás. Eredetileg sonkás-gombás feltétet szerettem volna tenni rá, de Enyémférj a gombából inkább tejfölös gombalevest evett volna. Mivel a srácoknak is nagyon ízlett múltkor, engedtem a kérésnek.
Na de vissza a pizzához... természetesen alapos kutatómunka előzte meg a konyhai munkát. Bevallom, minél többet böngészek, annál nehezebb választani :) de arra nagyon jó volt, hogy egy-két praktikát is elolvassak.
Választásom végül is a már oly sokat emlegetett Nemere Ilona: Szakácskönyv kétbalkezeseknek c. alapkönyvem receptjére esett.
Hozzávalók:
40 dkg liszt
1 dl tej
1 kk cukor
2 dkg élesztő
4 ek olaj
1 kk só
1-1,5 dl langyos víz
Egy bögrében a meglangyosított cukros tejben felfuttattam az élesztőt. A lisztet beleszitáltam
egy tálba, és egy mélyedést készítettem bele. A felfutott élesztőbe elkevertem néhány ek lisztet, majd a masszát mélyedésbe öntöttem. Megszórtam liszttel, majd ezt a kovászt kb. 20 perc alatt a kétszeresére kelesztettem. Ezután megsóztam, hozzáadtam az olajat és a vizet (nekem elég volt 1 dl) és szépen addig dagasztottam, amíg elvált az edény falától. (A könyv a gyorsabb munka érdekében ajánlja a kézi robotgép spiráljait, de nekem eddig még sohasem sikerült normálisan dagasztanom vele... :))
A kész tészta tetejét megszórtam liszttel, majd a kétszeresére kelesztettem kb. fél óra alatt. A liszttel megszórt gyúródeszkára tettem, átgyúrtam, majd a kezemmel kihúzkodtam úgy, hogy a szélén vastagabb maradjon. Olajjal kikent gáztepsibe tettem, villával megszurkáltam és néhány percig az előmelegített sütőben elősütöttem.
Közben gyorsan összedobtam a pizzakrémet, amely 1 rész ketchup, 2 rész pizzakrém és egy teáskanál tejföl keveréke. (Az ötlet
innen származik.)
Ezután következett rá a kockára vágott sonka, a felkarikázott paradicsom és póréhagyma, valamint a sok sajt.
Kb. 200-220 fokon sütöttem, a tészta vastagságához képest szerintem kicsit sokáig, (25 percig) mert igencsak ropogós lett :)) Még van mit tapasztanom ezen a téren!
Jó étvágyat!
egy tálba, és egy mélyedést készítettem bele. A felfutott élesztőbe elkevertem néhány ek lisztet, majd a masszát mélyedésbe öntöttem. Megszórtam liszttel, majd ezt a kovászt kb. 20 perc alatt a kétszeresére kelesztettem. Ezután megsóztam, hozzáadtam az olajat és a vizet (nekem elég volt 1 dl) és szépen addig dagasztottam, amíg elvált az edény falától. (A könyv a gyorsabb munka érdekében ajánlja a kézi robotgép spiráljait, de nekem eddig még sohasem sikerült normálisan dagasztanom vele... :))
A hétvégét Otthon töltöttük Anyukáméknál, a tesómék is jöttek, nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos a távolságok miatt ritkán van egyben a család. Névnapomra közösen köszöntöttek fel, egy régóta áhított Philips asztali grillt kaptam. Nagyon örültem neki, a vasárnapi visszautazáskor Enyémférjjel inkább meg sem álltunk ebédelni, hogy amint hazaérünk, gyorsan ki is próbálhassuk. Akkor is csirkemellfilét és egy kis virslit grilleztünk, finom kiflivel és jó csípős almapaprikával fenséges estebédet varázsoltunk össz-vissz 15 perc alatt. (Apa kicsit elkapkodta a fényképezést - éhes volt:)))
Nem nagy szám, de ilyet sem csináltam még... Adott volt csirkemellfilé, sajt, sonka és a töprengés: rántva vagy natúron sütve?! Megszületett a döntés és az ötlet: rántva batyuként.
