Tegnap este a nyitott hűtőszekrény ajtajánál már éppen kérdeztem volna a többieket: "Ki mit kér vacsorára?"... mikoris feltűnt egymás mellett az előzőnapi pörkölt és az aznapi rizs maradéka. Arányaiban is pont passzoltak egymáshoz, így rögtön adott volt a vacsi. Bár nem sertéscombból készült a pörkölt, nagyon ízletes lett a pergős rizzsel összekeverve. És az elmaradhatatlan kísérő: a csípős ecetes almapaprika... hmmm... finom volt.
Jó étvágyat!
